HKEY_CLASSES_ROOT (HKCR):
Alapvetően kétféle adatot tárol:
- fájlkiterjesztésekhez rendelt alkalmazásokat
- COM objektumok konfigurációs adatait
Ténylegesen
nem egy önálló ágról van szó, hanem a
HKEY_LOCAL_MACHINE\SOFTWARE\Classes és a
HKEY_CURRENT_USER\SOFTWARE\Classes alágak másolatáról. Bármelyik helyen
módosított adat átkerül a másik ágba is. Két egymásnak ellentmondó
változtatás esetén az utóbbit veszi át.
HKEY_CURRENT_USER (HKCU):
Az
aktuálisan bejelentkezett felhasználó beállításait tartalmazza,
tulajdonképpen a felhasználói profil egy része. Az itt található
információ az NTUSER.DAT fájlból töltődik be a bejelentkezést követően -
amely a profilokban helyezkedik el (alapértelmezés szerint a \Documents
and Settings\felhasználónév mappában). Az alkalmazások beállításait,
képernyő színeket, biztonsági adatokat és egyéb egyéni beállításokat
foglal magába. A klasszikus WIN.INI fájl továbbfejlesztésének
tekinthető. Hasonló adatok találhatók a HKEY_LOCAL_MACHINE ágban is, de a
HKEY_CURRENT_USER beállításai elsőbbséget élveznek, például a
felhasználó által definiált környezeti változók felülírják a
rendszerváltozókat (különben nem lehetne őket megváltoztatni).
HKEY_LOCAL_MACHINE (HKLM):
A
számítógép konfigurációs beállításait foglalja magába. Itt tárolódik a
felhasználó lista, a hardverelemek illesztőprogramjai és a szoftverek
konfigurációs adatai. A merevlemez %systemroot%\system32\config
mappájában lévő fájlokban találhatók meg mindezek.
HKEY_USER:
Az
alapértelmezett felhasználói profil (default profile) és a
HKEY_CURRENT_USER egy részének másolatát foglalja magába. Az itt
található almappák között a nevükbe foglalt felhasználói biztonsági
azonosító (SID) szerint lehet különbséget tenni.
HKEY_CURRENT_CONFIG:
Az
aktuálisan használt hardverprofilt tartalmazza. Ismét nem egy önálló
ágról, hanem a HKEY_LOCAL_MACHINE\System\CurrentControlSet\Hardvare
Profiles\Current másolatáról van szó. Megtalálhatók benne a rendszer
illesztőprogramjainak és használandó szolgáltatásainak (services)
konfigurációs paraméterei.
Ha
rákattintunk a faszerkezetet kibontó + jelekre, megnyílnak az adatok és
további mappák. A mappákat kulcsnak (key) nevezzük, létrehozásukhoz
kattintsunk a Szerkesztés > Új > Kulcs (Edit > New > Key)
menüpontra vagy egy üres ablakterületen a jobb oldali egérgombbal és a
megjelenő menüben az Új > Kulcs (New > Key) sorra. Adatot
létrehozni ugyanígy lehet, az alábbi típusok felhasználásával:
REG_SZ = Karakterlánc (String Value):
Egy egyszerű sztring (1 sor).
REG_BINARY = Bináris érték (Binary Value):
Bármilyen hexadecimális (vagy karakteres) formában megadott bitsorozat.
REG_DWORD = Kétszó (DWORD):
Kétszó vagy más néven duplaszó. 4 bájtból azaz 32 bitből álló decimális vagy hexadecimális szám.
REG_EXPAND_SZ:
0
végű tömörített karakterlánc a környezeti változók tárolására (pl.
%PATH%). A feloldást az "ExpandEnvironmentStrings" Windows függvénnyel
lehet elvégezni.
REG_MULTI_SZ :
Több soros karakterlánc.
REG_DWORD_LITTLE_ENDIAN:
Ugyanaz,
mint a REG_DWORD csak "Little Endian" formátumban tárolva: 4 byte-os
szám, ahol a legalacsonyabb byte a legalacsonyabb címen kap helyet, a
következő előtte és így tovább - a 0x12345678 érték így tárolódik: 0x78
0x56 0x34 0x12.
REG_DWORD_BIG_ENDIAN:
4
byte-os szám "Little Endian" formátumban tárolva, ez az előző
fordítottja: a legmagasabb byte van a legalacsonyabb címen - a
0x12345678 érték így tárolódik: 0x12 0x34 0x56 0x78.
REG_LINK:
Unicode szimbolikus link, belső használatra. Az alkalmazások nem használhatják ezt a típust.
REG_NONE:
Nem definiált értékű típus.
REG_QWORD:
64 bites szám.
REG_QWORD_LITTLE_ENDIAN:
64 bites szám " Little Endian" formátumban.
REG_RESOURCE_LIST:
Eszközmeghajtó program lista a hardver erőforrások számára vagy egy fizikai eszközvezérlő a \ResourceMap ágból.
REG_RESOURCE_REQUIREMENTS_LIST:
A
lehetséges hardver erőforrások eszközmeghajtó listája vagy egy fizikai
eszközvezérlő a rendszer által készített \ResourceMap ágból.
REG_FULL_RESOURCE_DESCRIPTOR:
Hardver erőforráslista a felismert, használt és \HardvareDescription ágban a rendszer által írt fizikai eszközökről.
Aero snap kikapcsolása
Sokan szeretik, sokan
gyűlölik az Aeróból a Win7-be is átkerült „snap”, azaz ragadós ablak
funkciót. A dolog lényege: ha egy ablakot megfogunk és a képernyő
szélére „ragasztjuk”, akkor automatikusan félképernyős lesz, ha a
munkaasztal tetején tesszük ugyanezt, akkor automatikusan teljes
méretűvé válik.
A funkció nem rossz, sőt ha megszokjuk, kifejezetten hasznos, de mi a
teendő, ha képtelen vagyunk megszokni, és az őrületbe kerget?
Szerencsére kikapcsolhatjuk! A szóban forgó kulcs a
HKEY_CURRENT_USER/Control Panel/Desktop.
A kulcson belül a jobb oldalon keressük meg a
„WindowArrangementActive” bejegyzést (egy kicsit le kell hozzá
gördítenünk a listát) , klikkeljünk rá kettőt, és az alapesetben 1-re
állított (Aero snap engedélyezve) értéket írjuk át „0”-ra.
Tálca-előnézet késleltetési idő
Bár magyarul
roppant bután hangzik, vigasztaljon a tudat, hogy angolul sem jobb:
„taskbar preview delay time”. A Win7 kellemes újítása, hogy az egeret a
tálcán levő alkalmazások fölött tartva egy apró előnézeti képet látunk,
így sokkal könnyebben megtaláljuk a szükséges futó programot. Egyetlen
apró gond van ezzel a funkcióval: be van építve egy pár másodperces
késleltetés, és ez bizony sok felhasználót idegesít. Szerencsére van rá
mód, hogy felgyorsítsuk az apró előnézeti képek megjelenését (vagy
lelassítsuk, ha ahhoz lenne kedvünk). A szükséges, igen hosszú nevű
kulcs:
HKEY_CURRENT_USERSoftwareMicrosoftWindowsCurrentVersionExplorerAdvanced
Kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a felbukkanó menüből válasszuk
az új/duplaszó (new/dword) opciót. (Néhány verzióban ez „Dword(32Bit)”
vagy „DwordValue” is lehet).
A most létrehozandó duplaszó neve legyen „ExtendedUIHoverTime.” (fontos,
hogy a végén van egy pont is – az idézőjel természetesen nem
szükséges). Kattintsunk duplán az újonnan létrehozott dword-re.
Válasszuk ki a „módosítást”, majd itt jelöljük be a decimális értéket.
Az „érték” mezőbe írjuk be az időt (milliszekundum), azaz hogy mennyit
várakozzon a felbukkanó preview ablak. Az alapbeállítás 400 ms, ha túl
soknak találjuk, akkor adjunk meg 200-at vagy 100-at. Ha akarjuk,
teljesen el is tüntethetjük ezt a funkciót egy kis trükkel: adjunk meg
nagyon magas értéket (9999), és akkor sosem fogjuk viszontlátni az
előnézet-ablakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése